Az advent a várakozás ideje. Négy vasárnapon át készítjük a szívünket arra a csodára, amely karácsonykor beteljesedik: Jézus Krisztus születésére. A negyedik adventi vasárnap már egészen közel hozza számunkra az ígéret beteljesedését. A várakozás nem bizonytalan reménykedés, hanem hitből fakadó bizalom Isten ígéreteiben.
A Károli Biblia így szól a Megváltó eljöveteléről:
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: Csodálatos Tanácsosnak, Hatalmas Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének.” (Ézsaiás 9,6)
Ez az ige emlékeztet minket arra, hogy advent nem csupán külső készülődés, hanem belső elcsendesedés is. Isten nem félelemmel jön közénk, hanem szeretettel. Nem hatalommal, hanem alázattal. A betlehemi jászol csendje azt üzeni: Isten közel van, és békességet hoz az ember szívébe.
A negyedik gyertya fénye már szinte egybeolvad a karácsony világosságával. Arra hív bennünket, hogy engedjük be Krisztust az életünkbe, ne csak ünnepkor, hanem minden nap. Legyen ez a vasárnap a hála, a hit és a reménység ideje, amikor szívünkben is helyet készítünk az érkező Királynak.
